A disszertáció tárgya az etikus fogyasztás. A kifejezéssel manapság elsősorban a fejlett ipari országok lakói körében egyre népszerűbb magatartásokat jelölik, melyek során az egyén és közössége számára fontosnak tartott értékek, követendőnek tartott normák tudatosan érvényesülnek a fogyasztói döntésekben. Az etikus fogyasztás kifejezés Cooper-Martin és Holbrook 1993-as empirikus kutatása alapján hat cselekvési formát takar: a (1) nemfogyasztás, (2) értékelvű hétköznapi vásárlás, (3) bojkott, (4) pozitív bojkott (buycott), (5) óvatos, megóvó használat, és a (6) használat utáni gondos elhelyezés, ártalmatlanítás. Az etikus fogyasztásnak különböző értelmezései lehetségesek, melyek közül a disszertáció az etikus fogyasztást politikus fogyasztásként értelmező irányzatot követi. Az ezt az értelmezést használó kutatók a fogyasztás instrumentális jellegére, politikai nyomásgyakorló lehetőségeire helyezik a hangsúlyt, és a fogyasztókat nemcsak piaci, hanem politikai cselekvőként is szerepeltetik. A mikroszinten megfigyelt jelenséget Ulrich Beck reflexív modernizáció és szubpolitika elmélete írja le a makroszociológia nyelvén (Beck 2003, 1997a, 2005). Beck elmélete egységes keretben foglalja össze a fogyasztók/állampolgárok változó környezeti érzékenységét, a globalizáció hatását, és mindennek politikai jelentőségét. Ráadásul Beck maga is sokszor hivatkozik a fogyasztókra és a fogyasztói mozgalmakra elméletének kifejtése során. Az értekezésben megválaszolt fő kutatási kérdés így hangzik: értelmezhető-e az etikus fogyasztás a közügyekben való részvételként? Az etikus fogyasztás akkor tekinthető a közügyekben való részvételnek, ha az etikus fogyasztói döntések indíttatásai közé tartozik, hogy azok változások eléréséhez járuljanak hozzá a fogyasztó számára fontos ügyekben, és ha kimutatható, hogy az etikus fogyasztók aktívan politizálnak, azaz más politikai részvételi formákat is gyakorolnak, érdeklődnek a politika iránt, másokkal is megvitatják politikai nézeteiket.
