Az euróövezet gazdasági növekedése a 2010 és 2019 közötti időszakban a szekuláris stagnálás elméletének tükrében

A gazdasági növekedés elérése napjainkban is a gazdaságpolitika fontos problematikája. A fejlett világ gazdaságainak növekedése az utóbbi évtizedekben számottevően lassult. Tanulmányunkban az eurózóna gazdasági növekedését vizsgáljuk a 2010 és 2019 közötti időszakban a szekuláris stagnálás elméletének tükrében. A szekuláris stagnálás fogalmát Hansen dolgozta ki az 1929–33-as világválságot követően. Az elmélet szerint a szekuláris stagnálás okai az alacsony népességnövekedés és a gyenge technológiai fejlődés. A fogalmat 2010 után Summers emelte vissza a közgazdasági diskurzusba. A 2008-as válságot követően az eurózóna gazdaságainak rá kellett volna állni egy magasabb növekedési rátára. Ehelyett a növekedés egy évet kivéve 2% alatt maradt, az évtized túlnyomó részében nem érte el a potenciális kibocsátás szintjét. A beruházási ráta alig emelkedett a nulla közelbe zuhanó eurókamatlábak ellenére. Az euróövezet lakossága a nettó migrációs többlet ellenére alig növekedett, gátat szabva a foglalkoztatotti szám növekedésének. A rendelkezésre álló adatokból megállapítottuk, hogy sem a foglalkoztatotti létszám bővülése, sem a termelékenység növekedése nem adhatott lendületet a gazdasági növekedésnek. A gazdasági növekedés alacsony szintje, a mögöttes tényezők alakulása egybevág a Hansen és követői által leírt elméleti feltételezésekkel.