Evolúciós alkalmazások előrejelzési modellekben I.

Az előrejelző modelleket készítő közgazdászok lehetőségei igen korlátozottak voltak a számítógép megjelenéséig. A legegyszerűbb regressziós modellek vagy görbeillesztési feladatok is hosszú számítási időt igényeltek, a nagy adatbázisok kezelése pedig gyakorlatilag lehetetlen volt. Optimalizálási probléma esetén csak a legegyszerűbb esetekkel tudtak foglalkozni (például a lehetséges megoldások halmaza konvex és a célfüggvény konkáv). Nem véletlen tehát, hogy mind a statisztikában, mind az operációkutatásban a lineáris modellek terjedtek el. A számítógép megjelenésével és villámgyors fejlődésével (számítási sebesség, tároló kapacitás) lehetőség nyílt arra, hogy a modellek megalapozásához szükséges információkat óriásadatbázisok szolgáltassák. Egyre bonyolultabb összefüggéseket keresve, egyre több változót bekapcsolva, az elemzőknek rá kellett ébredniük arra, hogy ,,a világ nem lineáris". Nagyon bonyolult modellformát választva a hagyományos optimalizáló eljárások kudarcot vallanak (például lokális optimumban állnak meg), ismeretlen modellforma esetén pedig nem lehetett definiálni a feladatot (nincs célfüggvény).