Kortárs személyes vezetési elméletek – A transzformatív felfogás szerepe és jellemzői (II. rész)

A tanulmány második része kibontja az átalakító vezetés és a megelőző elméleteknek több, az első részben még nem érintett összefüggését. Ezt követően meghatározott dimenziók mentén átfogó értékelést nyújt a transzformatív vezetésről. Kitér az átalakulás hangsúlyára („emberek” és/vagy „szervezet”?), az „átalakító” jelző értelmezésére, a tanok időbeli relevanciájára, a transzformáció céljára, értelmére, a vezetői önfejlesztés szerepére, valamint az alkalmazás lehetséges szervezeti szintjeire. Foglalkozik a témakörhöz kapcsolódó túlzottan leszűkítő vagy általánosító, egyoldalú, elitista stb. értelmezések csapdáival. Megvilágítja, hogy a „transzformációs” paradigma (mint a „tranzakciófelfogás” ellentétpárja) nem zárja ki a reciprocitás tételezését a vezetési viszonylatban. Gyakorlati szempontból felveti az alkalmazás determináltságát, érdekkonstellációinak meghatározottságát. Figyelmeztet a rosszindulatú alkalmazás, a kiragadott vezetési eszköz- és hatáselemekkel való visszaélés súlyos veszélyeire, valamint a téves/hiányos felhasználás problémáira, majd érvekkel szolgál az autentikus vezetői alkalmazás szükségszerűsége és lehetőségei mellett.