Utazás az akadálymentesség, a fogyatékosság és a fenntarthatóság multidiszciplináris és bölcseleti dimenzióiba

A fenntarthatóság elvei egyre inkább teret nyernek a turizmus tudományának gondolatkörében és gyakorlatában. Ennek egyik dimenziója az akadálymentesítés, amit az EU által megfogalmazott keretrendszerekben és a hozzájuk kapcsolódó konkrét ajánlásokban is megtalálunk. Ha akadálymentesítésről beszélünk azt tapasztaljuk, hogy a fogalmat a többség a közösségi élettérben létrejövő helyváltoztatás fizikai korlátainak felszámolásaként értelmezi. Véleményünk szerint azonban az akadálymentesség gondolatkörében nem kizárólagosan annak fizikai megvalósulása jelenti az egyetlen hasznosítható értelmezési keretet. Mint látni fogjuk, az életfilozófia olvasatában az ember alapvető tulajdonságai között tartjuk számon az akadálymentesítő és az egzisztenciálisan fogyatékos mivoltot is. Tehát sem az akadálymentesség, sem a fogyatékosság meghatározásunk nem eredeztethető – kizárólag – a jelenkori kulturális és társadalmi kiteljesedésünkből, sokkal inkább az emberségünket adó alaptulajdonságok közé kell sorolnunk mindkettőt. Jelen tanulmányunk célja rávilágítani arra, hogy az akadálymentesítés fogalomköre messze túlmutat a fizikai élettér elérhetővé tételén, ahogyan a fenntarthatóság keretei is jelentősen átértelmeződnek, kitágulnak az életfilozófiai megközelítéseknek a turizmus tudományterületére történő beemelésével.