A tárgyi javak szerzése, szolgáltatások igénybevétele és élmények gyűjtése elválaszthatatlan részét képezik életünknek. A fogyasztói társadalom tagjaként olykor kritikusan állapítjuk meg, hogy táskánk, autónk vagy mobiltelefonunk jelentősége túlmutat a tárgyak funkcióján. Gyakran szembesülünk azzal, mennyire vágyunk valamilyen tárgyra vagy fogyasztói élményre. Olykor a vágyakozás olyannyira eluralkodik rajtunk, hogy megalapozatlan, felesleges döntéseket is meghozunk. Nem lehetünk biztosak abban, hogy mindaz, amit vásárolunk, birtoklunk, feltétlenül szükséges – e számunkra, ezért gyakran kényszernek érezzük a fogyasztást. Megnyugtatóan hat ránk az a magyarázat, hogy a világ, a média, embertársaink viselkedése váltja ki belőlünk a vásárlás-szerzés igényét. Folytonos költekezésünkre és szüntelen vágyakozásunkra talán ez a legegyszerűbb válasz. Mégis, fontos elfogadni annak tényét, hogy a javak szerzése és birtoklása iránti vágy mélyről fakadó emberi vonás, és el kell fogadni a fogyasztás szükségszerűségét. A szerzés, birtoklás nem egy kívülről befolyásolt pótcselekvés, vagy felszínes életcél, hanem az emberi természet szerves része. Mivel szükségleteinket már régóta nem javak előállításával, hanem azok megszerzésén keresztül elégítjük ki, érdemes úgy gondolnunk a fogyasztásra, mint egy nagy rendszer elemére, egyéni jóllétünktől a közösségi kapcsolatainkig terjedő cselekvés – és tapasztalati hálóra. Hasonló gondolatok mentén és több előzménykutatás tapasztalataként állt össze az az összefüggésrendszer, aminek vizsgálatára jelen értekezésben vállalkoztam. A címben első helyen szereplő anyagiasság, az angol nyelvű materialism terminus magyar nyelvű megfelelője. Bár az értekezésben leggyakrabban a materializmus szó fordul elő – illetve a materializmus és anyagiasság szinonimaként szerepel - szándékosan tartózkodtam annak címben való használatától. Ennek oka, hogy a materializmus magyar nyelvi környezetben elsősorban filozófiai irányzatként, történelmi-, és természettudományi materializmusként jelenik meg, ezért a ...
