Már az általános egyensúlyi modellek első, statikus, illetve a hosszú távú egyensúly feltételeit megfogalmazó változataiban is felmerült a ,,makroökonómiai lezárás", és ezen belül különösen a beruházások meghatározásának problémája. De a beruházások beruházó ágazatok szerinti meghatározása dinamikus és nem teljesen egyensúlyi pályákat ábrázoló modellekben is szinte áthidalhatatlan elméleti, konzisztencia- és számszerűsítési problémákat jelent, különös tekintettel a modell dinamikus viselkedésének elfogadható keretek között tartásának nehézségeire. A 2. fejezet áttekinti a beruházások elméleti-modellezési alapkérdéseit, a beruházásoknak a szakirodalomban megtalálható különféle motívumait, különösen a számszerűsített általános egyensúlyi (CGE) modellekben ábrázolható profitmaximalizálást, a profitráta megőrzését, a rendelkezésre álló jövedelem befektetését, a kamatlábat, az adókat és támogatásokat. Vizsgálja, hogy e kategóriákat milyen mutatószámok képviselhetik, és ezeket milyen függvényekben és hogyan célszerű szerepeltetni. Bár igen nehéz minden ágazatra egy azonos típusú, a CGE-modellekben alkalmazható általános beruházási függvényt konstruálni, a 3. fejezet az eddig kidolgozott ilyen beruházási függvények közül a rekurzív dinamikus GEM-E3 modell beruházási függvényét mutatja be, és javaslatokat fogalmaz meg ennek továbbfejlesztésére. Az utolsó, 4. fejezet a javasolt és lehetséges beruházási függvények tulajdonságait egy, a szerző által kidolgozott és a magyar gazdaságra kalibrált többidőszakos CGE-modellbe ágyazva mutatja be. Az ezzel a modellel végzett szimulációk feltevéseinek és eredményeinek részletes ismertetése és értékelése a kidolgozott beruházási függvényeknek sok ágazat esetében jelentkező pozitívumai megvilágítása mellett arra is rámutat, hogy ezt a módszert érdemes kombinálni (,,integrálni") a GEM-E3 modellben kidolgozott különféle hibakorrekciós és simítási módszerekkel.
