2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon

E bevezetőben és jelen lapszám következő tanulmányaiban egy olyan perspektívát ajánlunk a jelenlegi magyarországi rezsimről szóló vitákhoz, ami a Magyarországon belüli viszonyokat a globális kapitalizmus folyamataihoz való kapcsolódás szempontjából vizsgálja. A 2010 utáni magyarországi rezsimet a második világháború utáni globális gazdasági ciklus válságának 2008 utáni fázisában kialakuló, helyi hegemóniaként elemezzük, amely a külső integráció követelményeinek kielégítését átmenetileg sikeresen egyezteti össze egy új helyi oligarchia feltőkésítésével. Mivel e rezsim a külső és a belső tőkefelhalmozás feltételeit csak a munkaerőre háruló egyre erőteljesebb nyomás árán tudja garantálni, ki kell alakítania és uralnia kell az ehhez szükséges társadalmi feltételeket. E bevezető tanulmányban a rezsim alapját adó külső és belső tőkefelhalmozás szerkezetét, valamint az ezt szolgáló intézkedéseket együtt elemezzük azokkal a társadalmi feszültségekkel és társadalomszerkezeti változásokkal, amelyeket a tőkefelhalmozás e folyamatai idéznek elő. A rezsim politikáiban négy irányvonalat azonosítunk, amelyek a tőkefelhalmozás feltételeinek biztosítását és a felhalmozási folyamatok által keltett feszültségek kezelését szolgálják: (1) a makrostabilitást, azaz a külső integráció stabilitását szolgáló intézkedéseket, (2) a nemzeti oligarchia feltőkésítését szolgáló intézkedéseket, (3) a középosztály megerősítését és integrációját szolgáló intézkedéseket, valamint (4) a rezsim által nem kedvezményezett, alávetett osztályok uralását szolgáló politikákat. A rezsim működésének ellentmondásaiként egyrészt a külső feltételektől való függést, másrészt pedig a munkaerő újratermelésének egyre mélyülő válságát emeljük ki.