A gazdagsági stagnálás "színe" és fonákja. Mivel jár együtt az exporttöbblet és az adósságcsökkenés?

Magyarország európai összehasonlításban kiemelkedő exporttöbblete és az ország ebből is következő jelentős nettó külföldi hitelnyújtása voltaképpen tükörképe a fizetési mérleg pénzügyi mérlegében regisztrált jókora hiánynak (a tőke kiáramlásának) és a magánszektor, illetve az ország mérséklődő külső eladósodásának. E folyamatok hátterében azonban a gazdaság lehangoló jövedelmi, fogyasztási és beruházási folyamatai állnak. Ezért indokolatlan egyfelől sikerként ünnepelni az exporttöbbletet, másfelől sajnálkozni a tőke kiáramlásán és az alacsony (csökkenő) beruházási rátán. Ezek a jelenségek ugyanarról szólnak különböző metszetben, s azokat még csak nem is közgazdasági teóriák, hanem egyszerű mérlegösszefüggések kapcsolják össze. Miközben nemzetközi összehasonlításban számszerűsítjük ezeket, egy félreértésre és egy mellőzött jelenségre is felhívjuk a figyelmet. A 2012-ben tapasztalt jelentős tőkekiáramlást olykor "tőkemenekítésként" értelmezik, ez azonban nem olvasható ki az adatokból. Ellenben alig fordul figyelem arra, hogy a magánszektor nettó (amortizáció nélkül számított) beruházásai példátlanul alacsony szintre, a GDP 1 százalékára csökkentek. Beruházási fordulat nélkül sem az exportnövekedés fennmaradására, sem a gazdaság élénkülésére nem lehet számítani, ám a beruházások és a lakossági fogyasztás remélhető emelkedése növekvő importtal jár, ez leapaszthatja az exporttöbbletet, ami viszont átmenetileg visszafoghatja a gazdasági növekedést. Journal of Economic Literature (JEL) kód: E65, F32, F34.