A kereskedelmi megállapodások szerepe a klímaváltozásban: Szakirodalmi áttekintés

Az éghajlatváltozással és kereskedelemmel kapcsolatos diskurzusban viszonylag mérsékelt figyelmet fordítanak a kereskedelmi megállapodások szerepére. Holott a párizsi klímacélok teljesüléséhez a kereskedelmi megállapodások is – a vámok csökkentése, a környezetbarát termékek szabályozásának harmonizálása, a piactorzító mezőgazdasági és fosszilisenergia-támogatások megszüntetése által – hozzájárulhatnának. A tanulmány a 2010 és 2020 között megjelent legújabb nemzetközi közgazdasági szakirodalom szisztematikus áttekintésével a nemzetközi kereskedelmi megállapodások éghajlatváltozásra gyakorolt hatásait vizsgálja. A szakirodalom alapján megállapítható, hogy a kereskedelmi tárgyalások, a WTO-megállapodások hatékonysága a nemzeti érdekek és a protekcionizmus előtérbe kerülése miatt gyengének mondható. Ráadásul a károsanyag-kibocsátás nemzetközi kereskedelmi rendszereinek és a kereskedelmi korlátoknak a felszámolása bizonyos esetekben akár növelheti is az üvegházhatású gázok kibocsátást. A tanulmány rámutat arra, hogy a karbonszivárgás jelensége alááshatja a nemzetközi klímacélok elérését. A kereskedelmi megállapodás legnagyobb haszonélvezői elsősorban a legnagyobb fejlett országok – az Egyesült Államok, Kína és az Európai Unió –, amelyek egyben a legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátók is. A szakirodalom szakpolitikai ajánlásokat is kínál a kereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatos szén-dioxid-csökkentés és a klímaváltozás hatásainak enyhítése érdekében. Az elemzés a karbonadó, a karbonvám, a karbonár-harmonizáció, a kereskedelem nem vám jellegű akadályainak szabályozása, illetve a karbonszivárgás csökkentésének kérdésköreit is tárgyalja.