Az élelemtermelés társadalmi és környezeti dilemmái egy Termelési és Értékesítési Szövetkezet példáján keresztül

Az ökológiai és klímaválság és a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek kontextusában egyre sürgetőbb a környezetileg és társadalmilag is fenntartható élelmezésről, az élelem-önrendelkezés lehetséges struktúráiról való gondolkodás. A jelenleg domináns gazdasági rendszer az élelem, a nyersanyag, a munka és az energia árát úgy tartja alacsonyan, hogy a természetet és az embereket kizsákmányolja (Moore [2014] 2019). Egy termelőket segítő, több korszakon át fennmaradó termelői együttműködésben szeretnénk megérteni azokat a strukturális nyomásokat, amiken keresztül egy gazdasági szervezetben (korábban termelőszövetkezet, ma termelői és értékesítési szervezet – TÉSZ) formalizált termelői együttműködés úgy tud fennmaradni, ha a termelés költségeit részben fizetetlenül a munkavállalókra és a természetre hárítja. Kutatási kérdésünk: hogyan tud/kénytelen egy termelőket segítő ernyőszervezet (TÉSZ) helytállni a globális élelmiszergazdaság által támasztott strukturális nyomások között? Milyen társadalmi (munkaerő-olcsósítás) és környezeti (pl. talaj degradálódása, környezetterhelés műanyag- és vegyszerhasználaton keresztül) kizsákmányolási mechanizmusokhoz vezet a globális kapitalizmus keretei között történő termelői együttműködés? A kutatási kérdést gazdákkal és helyi döntéshozókkal készült félig strukturált interjúkkal (39) és résztvevői megfigyelésen készített terepi jegyzetek (fóliákban dolgozó napszámosok és a csomagolóüzem munkatársaival töltött 1-1 munkanap) interdiszciplináris szerzői közösségben történő elemzésével igyekszünk megválaszolni.