Hungarian Abstract: A humanitárius problémaként induló menekültválság mára Európa-szerte biztonságpolitikai kérdéssé alakult. A migrációs válságot egy sor populista politikai hang nemcsak az egyes országok létét fenyegető, de az egész kontinenst és az Európai Unió jövőjét veszélybe sodró kockázatként állította be, amely rámutatott az EU legitimitásbéli és hatékonyságbéli gyengeségére. A veszélyforrás fényében számos megvédendő „tárgy” (referent object) emelkedett ki az értékek közül: kultúra, vallás, moralitás, nők, gyerekek, stb. Mind védelemre szorulnak egy „radikálisan különböző kultúrából” beáramló embertömeggel szemben, amely teljes mértékben összeférhetetlen az „európai életmóddal”, ebben az értelmezési keretben, egy fehér, keresztény életmóddal. Az ilyesféle retorika ékes példája a menekültek biztonságiasítási (securitisation / szekuritizáció) folyamatának, amely keretében egy politikai személy – ez esetben a menekült / migráns – mint veszélyforrás kerül definiálásra. Mint ilyen, egy egész társadalom létbiztonságát veszélyezteti, és így különleges eszközökkel is fel lehet lépni vele szemben.4 A biztonságiasítás tehát a veszély diszkurzív termelése egy politikai személy jelenlétére építve, amely mint „más” van szembeállítva a „normális” biztonsági tárggyal, amelyet meg kell védeni a diszkurzív módon előállított veszély forrásától. A jelen probléma kontextusán belül a migrációs válság biztonságiasítása több párhuzamosan futó biztonságiasítási folyamat és esemény összefonódása, amely számos területet magába foglal, úgy, mint vallás, gender, gazdasági helyzet, egészségügy, politika. Ezen folyamatok és események lehetővé teszik egymás létrejöttét, különösképp, mikor a biztonságiasítási folyamatok legfőbb ösztönzői populista politikai erők, amelyek saját bevallásuk szerint, a 'csendes többséget' képviselik országaikon belül