Dezinflációs számítások dezaggregált kibocsátási résekre alapozó makromodellel

A tanulmányban restriktív modellfeltevésekkel hasonlítjuk össze a különféle dezinflációs stratégiák, forgatókönyvek költségeit. A számításokhoz kiindulási alapként Benczúr-Simon-Várpalotai [2002] „kisméretű makromodellje” szolgál, amelynek aggregált kibocsátási rés elnevezésű változóját a GDP felhasználási tételeinek megfelelően bontottuk fel háztartások és kormányzat fogyasztására, beruházásra, exportra és importra. Az így előállt rések viselkedését leíró egyenleteket az 1991- 2002-es adatok felhasználásával becsültük meg. Az új, strukturáltabb modell segítségével kiszámítottuk különféle stratégiák költségeit és a hozzájuk szükséges dezinflációs periódusokat. Számításokat végeztünk a nominális felértékelődés és a fiskális lazítás hatásának a megállapítására, valamint egy olyan dezinfláció költségeinek a mérésére, ahol az erős árfolyam fiskális megszorításhoz kapcsolódik. Bár a kapott költségszámok - áldozati ráták - abszolút értékeit fenntartással kell kezelnünk, az egyes változatok összehasonlítása azonban egyértelmű üzenethez vezet: nemcsak gyorsabb, de olcsóbb is az olyan dezinfláció, amelyben a kereslet visszafogása párhuzamosan történik minden szektorban, vagyis a gazdaságpolitika monetáris és fiskális ága összehangoltan működik. Ha ez az összhang hiányzik, akkor a dezinfláció lassul és költségei növekednek. Journal of Economic Literature (JEL) kód: C53, E31, E32, E37.