Napjainkban az elektronikus piactereken rég elfelejtett alkudozási formák élednek újra, s megtörni látszik a vevők árdiktátumoknak való kiszolgáltatottsága. Csak néhány kattintás az egérrel, és bármelyik vevő áttekintheti a teljes piaci kínálatot. Így a mikroökonómiai tankönyvek szélső esetéből a mindennapok gyakorlatává válhat a tökéletes verseny, s néhány elektronikusan adható-vehető jószág piacán jelentősen eshetnek az árak. A 20. század utolsó évtizedéig stabilan fennálló „ármeghatározó” és „árelfogadó” szereposztás is megváltozik a tetszőleges számú vevő egyidejű bekapcsolódását lehetővé tevő elektronikus aukciókon. Mindezek ellenére a nagyvállalatok a virtuális térben is hamar rátalálnak azokra a megoldásokra, amelyekkel újra szegmentálhatják a piacokat, mérsékelhetik transzparenciáit, és ahelyett hogy ők versenyeznének a vevők kegyéért, inkább vevőiket versenyeztetik. Emellett olyan árazási szoftvereket telepítenek a hálóra, amelyek a bejelentkező vevők adataiból megbecsülik fizetési hajlandóságukat, s ezáltal lehetővé teszik a profitok „optimalizálását”. A szégyenlősen „jövedelemmenedzsmentnek” nevezett módszerrel elejét veszik annak, hogy olcsóbban adják termékeiket annál, mint amennyit a fogyasztó hajlandó adni értük. A szerzők a tömeges testre szabás kialakulófélben levő új termelési módjának kontextusába helyezve mutatják be a dinamikus árképzés - ma még kissé ellentmondásos - előretörését. Az árazásról csak egyet tudhatunk biztosan: a rögzített „költség ” ár dominanciája lassan véget ér.** Journal of Economic Literature (JEL) kód: D4.
