Tanulmányunkban korábbi, a magyar nyugdíjrendszer fenntarthatóságával kapcsolatos eredményeinkre (Németh et al. 2019) építünk, és kiterjesztjük vizsgálatunkat a Visegrádi országokra, vagyis Magyarország mellett Csehországra, Lengyelországra és Szlovákiára, miközben az előrejelzésünk időhorizontját is kitoljuk 2050-ről 2100-ra. Áttekintjük a régió országainak termékenységi, halálozási és foglalkoztatási rátáiban mutatkozó múltbeli trendeket, hasonlóságokat és különbségeket, majd az Eurostat adatai alapján előrejelzést készítünk a gazdasági időskori függőségi ráta alakulására. A demográfiai folyamatok erősen meghatározzák a vizsgált országok nyugdíjrendszereinek jövőjét, ezért azt is elemezzük, hogy a teljes termékenységi rátára vonatkozó különböző alternatív feltevések hogyan befolyásolják a függőségi ráta várható pályáját. Eredményeink azt mutatják, hogy mind a négy nyugdíjrendszer komoly fenntarthatósági problémákkal kell, hogy szembenézzen hosszú távon, melyek kezelésére parametrikus reformok önmagukban nem elegendők. = In this paper, we expand on our earlier results published in Németh et al. (2019) about the sustainability of the Hungarian public pension system, and extend the scope of our analysis to the Visegrád countries of Czechia, Hungary, Poland and Slovakia, while also shifting the end of our forecasting horizon from 2050 up to 2100. We look at past trends, commonalities and differences among fertility, mortality and employment rates in the region, and use Eurostat data to forecast the economic old-age dependency ratios of the countries. Demographic events strongly determine the future of the four pension systems, therefore we also examine how different alternative assumptions about the total fertility rate affect the paths of dependency ratios. Our results show that all systems face a serious sustainability threat in the long run, which might not be completely relieved by parametric reforms.
