In NER we trust. A politikai szektásodás elméleti dimenziói és empirikus illusztrációja

A modern demokráciák egyik legmeghatározóbb trendje, az érzelem és identitás alapú polarizáció arra késztette a politikatudósokat, hogy újraértelmezzék a politikai hiedelmek szerepét és azok hatását a politikai közösségre. A jelenség átfogó magyarázatát a szektásodás fogalmában találták meg, amely morális alapokra helyezi a csoporttal való azonosulást és szembenállást. A politikatudomány azonban adós maradt a jelenség mélyebb elméleti vizsgálatával, amelyet a jelen tanulmánnyal kívánunk orvosolni. Pontosabban arra a kérdésre keressük a választ, hogy miként törekszik egy politikai szereplő a közösség vallási aspektusainak újradefiniálására és meghatározására annak érdekében, hogy legitimálja politikáját és delegitimáljon más politikai erőket. Max Weber politikai szektákra és Émile Durkheim modern emberkultuszra vonatkozó elméletére támaszkodva négy dimenzió mentén bontjuk ki a szektásodás folyamatát. Ezek a következők: (1) mesterségesen kialakított karizma, (2) kizárólagos, de önkéntes közösség, (3) monopolizált politikai rituálék és (4) kontrollált hitrendszer. A szektásodás dimenzióit Orbán Viktor és a Fidesz esetén keresztül mutatjuk be a legfrissebb vonatkozó empirikus kutatásokon, illetve a legközelebbi hívek miniszterelnökről és politikai közösségükről szóló munkáikon keresztül.