Infláció, tőkeköltség és a magyar tulajdonosok versenyhátránya

A várható infláció és az elvárt hozamok közti viszony leírására általánosan használt Fisher-képlet teljesen eltekint az adóhatásoktól, emiatt nem tekinthető általános érvényűnek. A valóságos viszony leírására alkalmasabbak lehetnek más, az adóhatásokat explicit módon figyelembe vevő elméletek. Az adóhatások nem egyenlő mértékben érintik a Magyarországon működő vállalatokat és azok tulajdonosait. A magyar tulajdonosok számára olyan adóköteles inflációs árfolyamnyereség keletkezik, amely a külföldi tulajdonosoknál nem jelentkezik. Ennek következtében a befektetők szintjén megegyező adózott reálhozam-követelmény ellenére a különböző tulajdonosi összetételű vállalatok eltérő tőkeköltséggel szembesülhetnek, a magyar tulajdonosi háttér esetén a vállalatok egyértelmű versenyhátrányban vannak. A jelenség az infláció nagyságával arányos, és az infláció csökkenésével fokozatosan eltűnik - becsléseink szerint a kilencvenes évek eleje óta a tőkeköltségbeli különbség 2-3 százalékról mintegy 0,5 százalékra csökkent, ami a magyar tulajdonú vállalatok e téren jelentkező versenyhátrányát jelentősen mérsékelte. Az inflációs árfolyamnyereség megadóztatásának kérdése azonban továbbra is jelen van a magyar adórendszerben. Ennek a problémának a megoldása pozitívan járulna hozzá a magyar tőkeakkumulációhoz.* Journal of Economics Literature (JEL) kód: G31 G3, H21.