A KGST-kereskedelemtől az EU-csatlakozásig. A kereskedelmi reorientáció néhány főbb kérdése a rendszerváltó országokban, különös tekintettel Magyarországra, I. Kontinuitás és diszkontinuitás a külkereskedelmi kapcsolatokban

A cikk első része áttekinti, miként változott Magyarország külkereskedelmi orientációja a 20. század történelmi sorsfordulóit - a két világháborút - követően. Az 1945 utáni egyoldalú szovjet (illetve KGST-) orientáció ellehetetlenülése, a szovjet összeomlás nyomán a rendszerváltó térség egészére kiterjedő gazdasági visszaesés, illetve az azt követő helyreállítás során a kilencvenes években harmadszor is sor került a magyar külkereskedelem gyökeres irányváltására. Az Európai Unió mai 15 tagja már a kilencvenes évek elején túlsúlyra került - jóllehet az EU keleti bővüléséről akkor még nem is tárgyaltak, s a teljes jogú tagságról a döntés jó évtizeddel később, 2002 végén született meg. A második rész a reorientációt követően kialakult struktúra néhány fontosabb jellemzőjét taglalja. Magyarország - és más egykori szocialista országok - külkereskedelmének új, erős vonzásközpontja Németország lett. A keletközép- és délkelet-európai országokkal való kereskedelem - akárcsak a megelőző időszakokban - háttérben maradt. A magyar külkereskedelem struktúrájában újabb jelentős változások az EU-csatlakozás után sem valószínűsíthetők. Az EU nemzetközi helyzetének és belső fejlődésének bizonytalanságai azonban tágabb értelemben vett orientációs problémák forrásai lehetnek. Journal of Economic Literature (JEL) kód: F15, P2.