Koopetíció - néhány elméleti és empirikus eredmény egy kooperatív elemeket tartalmazó versenyzői helyzetről

A gondolat, amely szerint a vállalatok közötti verseny és együttműködés egyszerre van jelen az üzleti gyakorlatban, kiemelt figyelemet kap az üzleti tudományok területén, ugyanakkor meglehetősen kevés elméleti modell született a probléma megjelenítésére. A tanulmányban egy olyan modellkeret megalkotására teszünk kísérletet, amelyben az első időszakban a vállalatok arról döntenek, hogy mekkora összeggel járuljanak hozzá egy olyan közös alaphoz, amely révén vélhetően a piac bővül, így ez a szakasz egy folytonos közjószágjátékhoz hasonló helyzetet hoz létre. Ezt követően, a második időszakban a vállalatok Cournot-versenyt folytatnak. Ebben a kétlépcsős szekvenciális játékként értelmezhető keretben megvizsgáljuk az egyensúly tulajdonságait különböző feltételek mellett. Látható lesz, hogy az egyensúlyi hozzájárulási szintek általában pozitívak, sőt többnyire megegyeznek a maximális lehetséges összeggel. Megvizsgáljuk azt is, hogy az optimális hozzájárulási szintek hogyan viszonyulnak a vállalatok összprofitját, illetve a társadalmi jólétet maximalizáló hozzájárulási szintekhez. A modellünk egy speciális esetében feltesszük, hogy a közös alaphoz való hozzájárulás csökkenti a technológiai fejlesztések által termelési költségek csökkentésére fordítható forrásokat, felerősítve ezáltal a verseny és együttműködés között feszülő ellentéteket. E modellt egy laboratóriumi kísérlet során teszteljük. A kapott eredmények alátámasztják a modell hozzájárulással kapcsolatos predikcióit. Journal of Economic Literature (JEL) kód: C70, C90, D21, D22, L20.