A kereskedelmi bankok nyereséges működését leginkább veszélyeztető kockázattípus a hitelkockázat, amely nagyon leegyszerűsítve abból fakad, hogy az adósok nem teljesítik a bankkal szemben fennálló kötelezettségeiket. Egy esetleges nem teljesítési esemény következtében a bank tényleges hitelezési vesztesége a minősített kintlevőség kezelése (work-out) után válik pontosan számszerűsíthetővé. Felmerül a kérdés, hogy adott időhorizonton (például egy év alatt) és adott valószínűség mellett maximálisan mekkora lehet a bank teljes hitelportfóliójában keletkező veszteség, valamint a kockázat hogyan oszlik meg a különböző szempontok szerint kialakítható részportfóliók között, illetve az egyes hitelek hogyan járulnak hozzá a teljes portfólió kockázatához. A válaszhoz első lépésben egy közgazdasági modellt kell alkotni, amely leírja a vállalatok csődbemeneteli folyamatát, a csődesemények közötti kölcsönhatásokat, illetve a csőd utáni fedezetértékesítési folyamatot. A második lépésben a modell matematikai formalizálása történik meg. Végül pedig a matematikai problémát kell megoldanunk és az eredményeket közgazdaságilag interpretálnunk. A cikk olyan közgazdasági modellt mutat be, amely rendkívül flexibilis, és számos más - a hitelkockázati problémától nagyon eltérő - feladat megoldásában is hasznos lehet. A kapcsolódó matematikai modell azonban csak nagyon speciális esetekben oldható meg képletekkel, ezért a szerző "kézi számolások" helyett magát a közgazdasági folyamatot (a csődesemények véletlenszerűségét) szimulálta számítógéppel, és így vizsgálta meg a hitelportfóliót érő teljes veszteség statisztikáját.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: C10, C15, G10, G11, G21, G33.
