Kutatásomban az MI és a kapcsolódó technológiák, valamint a munka jövőjéről folytatott vita kapcsolatát egyedülálló szemszögből vizsgálom, a legújabb MI-fejlesztésekben jártas magyar IT-szakemberek szemén keresztül. Ennek több oka is van. A munka jövőjéről szóló irodalmat széles körű szakértők írták, akik mind saját szakterületük különböző nézőpontjait hozzák be. A központi kérdés a legtöbb esetben az, hogy vajon a robotok elveszik-e a munkánkat. Az általuk képviselt állásponttól függően a szerzők vagy azt állítják, hogy egy átalakító és radikális változás küszöbén állunk, amely drasztikusan csökkenti az emberek arányát a munkaerőpiacon, előre nem látható következményekkel járva (Frey & Osborne, 2013; Ford, 2017; Brynjolfsson & McAfee, 2016; Huws, 2014), vagy ellenkezőleg, az ilyen állításokkal szemben érvelnek, és egy lassú, kezelhető átmenet mellett szólnak (OECD, 2016; Kelly, 2023). Ritkán választják a harmadik utat, és sürgetik egy teljesen gépi alapú gazdaság eljövetelét, amely megszabadítaná az emberiséget a gazdaságilag kényszerített munka terhétől (Bastani, 2019). Az irodalom nagy része általános kijelentésekre összpontosít, amelyeket a globális észak akadémikusai írnak, korlátozott példákkal Afrikából (Chigbu & Nekhweva, 2021), Mexikóból (Lovett et al., 2004) vagy Indiából (Bisht et al., 2023; Lingmont & Alexiou, 2020). Az Európai Bizottság adatai széles témákkal foglalkoznak, és olyan adatokat szolgáltatnak, amelyek segítenek Magyarországot Európában elhelyezni. Az adatok makroszintű jellege azonban nem teszi lehetővé, hogy részletes állításokat tegyünk a részt vevő országokról (European Commission, 2020, 2021). A magyar kutatók alapvető munkái (Tardos & Ságávri, 2021; Keszey & Tóth, 2020; Makó & Illéssy, 2020; Illéssy et al., 2021; Fehér & Veres, 2022) ezért nagy segítséget jelentettek a magyar kontextus többrétegű képének felvázolásában az MI és az automatizálás jövőbeli hatásai kapcsán. A magyarországi kutatások révén megismerhetjük a szakemberek széles körének ...
