A cikk célja, hogy reflektáljon a képviselet általános problémájára, és a női érdekek képviseletére alkalmazza a képviselet új megközelítését, egyúttal válaszolva arra a kérdésre is, hogy csökkentek vagy növekedtek-e a nők képviseleti esélyei Magyarországon. Ehhez a tanulmány két, témájában egymáshoz kapcsolódó esetet vizsgál: a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény („abortusztörvény”) 2000-es módosításának, valamint a 2011-ben elfogadott új alkotmány (Magyarország Alaptörvénye) parlamenti és parlamenten kívüli vitáját. Az Alaptörvény kapcsolódási pontját II. cikkének következő tagmondata jelenti: „…a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” Ez ugyanis az alkotmány elfogadásakor az abortuszvita ismételt napirendre kerülésének lehetőségét hordozta magában. A képviselet újrakeretezéséhez az írás a képviseleti igény fogalmát használja (Saward, 2006) a „kik”, „hogyan” és „milyen tartalommal” szempontok mentén. Ennek megfelelően lehetővé válik a képviseleti „eredmény” és a képviseleti folyamat önálló elemzése, a kettő elválasztása. Függetlenül attól, hogy egy képviseleti igény megvalósul-e, a képviselet realitása és minősége tükröződik abban, hogy miként fogalmazódtak meg az igények, min alapultak, milyen volt az igényről folytatott diszkusszió, ki vett részt a folyamatban. Az elemzés bizonyította, hogy a magyar parlament a második esetben nem fogadta be a női érdeket. Gyengült a képviseleti intézmény szerepe, szűkült a hagyományosan elvárt képviseleti szereplők mozgástere. Kevesebb szereplő, rövidebb közpolitikai periódus és ezáltal kevesebb láthatóság jellemezte a parlamenti szakaszt. Ezzel párhuzamosan a női érdekek 2011-ben egyre inkább a parlamenten kívül jelentek meg: a médiában, a civilszervezetekben. Ez a megjelenés azonban nem volt olyan mértékű, hogy ne fogalmazódhatna meg joggal a nők tartalmi képviselete hanyatlásának tétele. A gender alapon diszkriminatív intézményi környezet alapvetően befolyásolja a nők képviseletének érvényesülését, és egyben felhívja a figyelmet a leíró és a tartalmi képviselet összefüggésére. Bár a deskriptív képviseletnek, a jelenlétnek nem lehet automatikus jelentőséget tulajdonítani a tartalmi képviselet megvalósításában (az elemzés éppen azt bizonyította, hogy azonos deskriptív képviseleti szint a tartalmi képviselet hanyatlásával járhat együtt), de a gender alapon diszkrimináló intézmények mindkét dimenzióra, vagyis a leíró és a tartalmi képviseletre is negatívan hatnak, és így felerősítik egymást.
