A kórházi kontrolling paradoxona ‒ felemelkedés és/vagy devalválódás?

Az egészségügyi szervezetek felsővezetői az ágazatra jellemző specifikus kihívásokkal szembesülnek: jelentős és gyakran változó intézményi megkötések között működnek (Kuntz, 2008). Ilyen hazai működési keret az egészségügyi ellátás finanszírozása, a teljesítmény korlátozott elszámoltathatósága, az alulfinanszírozottságból felgyülemlő adósságok, különböző kormányzati forráskiegészítések vagy a centralizáció. E rendszerelemek erősen befolyásolják a kórházi belső rendszereket és a szereplők érdekeltségeit. Jelen publikáció a magyar kórházi kontrollingrendszerekbe enged betekinteni. A korábbi kutatás (Krenyácz, 2015) bemutatta a kórházak kontrollingeszköz-használatát, mely többek között arra világított rá, hogy a kórházi menedzsment a tervezést és ellenőrzést eltérően értelmezi: a szektoron belül és a for-profit szervezetekhez képest is. Ennek okait feltételezhetően az egészségügyi alrendszer működésében kell keresni, de vajon mekkora teret enged a kontrollingnak, mint döntéstámogató eszköznek?