A különféle hasznosságfogalmak szerepe a közgazdaságtanban

A hetvenes évekbeli magyar közgazdaságtan számára egyre inkább úgy tűnt, hogy a fogyasztói hasznossággal kapcsolatos kérdések megnyugtató, mindenki számára elfogadható magyarázatot kaptak. A kardinális hasznosságfogalom végleges elvetése, a kardinális és ordinális megközelítés közti viszony egyoldalú kezelése, az ordinális hasznosság életképességét igazoló Debreuféle reprezentáció, majd ennek a gondolatmenetnek mindenfajta kitekintés nélküli átvétele szinte kötelező tantétellé vált a mikroökonómia akkor még nem túlságosan nagy létszámú hazai művelői közt. Az azóta eltelt idő jelentősen megszaporította a fenti tudomány gondolatait többékevésbé elsajátítók táborát, de rejtélyes módon az akkor kialakult szemléletet mégsem sikerült gyökeresen áttörni. Pedig ha megmaradunk a szigorúan vett ordinális hasznosság talaján, akkor a társadalmi döntéseket megelőző elemzések eszköztára lényegesen szegényebbé, a bizonytalan körülmények közt bekövetkező közgazdasági döntések értékelése pedig szinte lehetetlenné válik. A cikk bemutatja a neoklasszikus hasznosságfogalom történeti kialakulását, egymástól nagyon különböző változatait és az egyes változatok felhasználási területeit, valamint a legújabb hasznossági megközelítéseket. Felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy a közgazdaságtannak nincsen olyan univerzális eljárása, amely valamennyi felmerülő kérdésre meg tudná adni a választ. A felhasználandó eszközt mindig a probléma jellegének megfelelően kell kiválasztani.