A tídzsáni rend szerepe a Marokkó és Szenegál közötti kapcsolatokban

Tanulmányomban azzal a kérdéssel kívánok foglalkozni, hogy hogyan változott meg a 18–19. században Északnyugat-Afrikában létrejött misztikus (szúfi) rendek tevékenységének jellege, hogyan jutottak olyan társadalmi és politikai szerephez, amely döntően megváltoztatta megítélésüket, és részben tevékenységük jellegét is. A kora középkorban létrejött, és elsősorban a közel-keleti térségben széles körben elterjedt rendek mind a nacionalista, mind pedig az iszlamista mozgalmak támadásainak célpontjaivá váltak azért, mert a nagy muszlim tömegek figyelmét elterelték a politikai életben való részvételtől, és azt csupán a lelki élettel foglalkozó rítusra irányították. Ezzel szemben az új északnyugat-afrikai rendek – a tídzsáni, a muríd és a szanúszi – kezdettől foga aktív szerepet játszottak a társadalmi életben az oktatás, a gyarmatosítással szembeni aktív és passzív rezisztencia, és nem utolsósorban az iszlamizáció révén, amelynek segítségével a nyugat-afrikai szubszaharai térségeket sikerült összekapcsolni Észak-Afrikával nemcsak vallási és kulturális, hanem politikai szempontból is. Ebben a kapcsolatépítésben kiemelkedő szerepet játszott a tídzsáni rend az esetükben „anyaországnak” tekinthető Marokkó és Szenegál kapcsolatainak egyre szorosabbá tételével. Ez mindenekelőtt a rend szellemi központjának tekinthető észak-marokkói Fezben lévő rendház (závija) tídzsánik által történt meglátogatása (zijára) során történt.