Dinamikus pénzügyi mutatószámok alkalmazása a csődelőrejelzésben = Application of dynamic financial variables in bankruptcy prediction

A csődelőrejelző modellek a vállalkozások jövőbeli fizetőképességét próbálják előrejelezni objektív információk alapján statisztikai (adatbányászati) módszerek felhasználásával. E modellek jellemzően a vállalatok pénzügyi kimutatásaiból (mérleg, eredménykimutatás) számítható hányados típusú pénzügyi mutatószámokat használják magyarázó változóként. A tudományterület kutatása közel 50 éves múltra tekint vissza. Ennek ellenére számos nyitott kutatási kérdés található a szakirodalomban, melynek köszönhetően folyamatos az érdeklődés a témakör iránt. E kérdések közül az egyik legrégebben ismert probléma a csődelőrejelző modellek statikus jellegéből adódik. Ennek lényege, hogy a modellek magyarázó változói közt csak legaktuálisabb adatokat használják fel és figyelmen kívül hagyják a pénzügyi mutatószámok időbeli trendjéből kinyerhető információkat. A probléma megoldására főként bonyolultabb módszertani megoldások születtek, melyek – vélhetően komplexitásuk miatt – nem terjedtek el általánosan az ígéretes eredmények ellenére sem. Értekezésemben arra törekedtem, hogy a modellek dinamizálását bonyolultabb módszertani megoldások nélkül valósítsam meg. Erre a célra egy olyan mutatószámot javasoltam, amely lehetővé teszi a pénzügyi mutatók időbeli tendenciájának figyelembe vételét a szakirodalomban és a gyakorlati modellezésben általánosan elterjedt „hagyományos” módszerek keretei közt. E mutatószám azt tükrözi, hogyan viszonyul egy érintett vállalkozás legaktuálisabb pénzügyi mutatója az adott vállalkozás azonos mutatójának korábbi években megfigyelt értékeihez.