A gazdaság és a kommunikáció kapcsolódásainak értelmezése Luhmann rendszerelméletével, a kommunikációelmélet participációs felfogásával, gazdaságtudományi nézőpontokkal, és szaknyelvészeti specifikumokkal összefüggő aspektusok konsziderációjával valósult meg. A rendszerelmélet szempontjából a gazdaság társadalmi beágyazódása hangsúlyos, amely a társadalmi-gazdasági problémák komplex elemzéséhez járul hozzá, a funkcionálisan elkülönült részrendszerek aspektusából. A problémakezelés a participációs elmélet felfogásában az ágensek felkészültségeit előfeltételezi, amelynek legelemibb alkotórésze a nyelvismeret. A nyelv a rendszerelmélet perspektívájából a kommunikációs médiumok nélkülözhetetlen formája, míg a participációs elméletben az intézmények egyik megjelenési formája, ahol a szignifikáció a jel (mint szignifikáns) és a jelölet (mint szignifikátum) összekapcsolódásával realizálódik. A gazdasági szaknyelvi szignifikáció a szaknyelvi specifikumoknak, a szaknyelvi kommunikáció megvalósulási szintjeinek, vagy a szókincs sajátosságoknak a konstrukciója. A gazdasági szaknyelvi terminusok interpretációjához az ekvivalenciaelemzés módszere alkalmazható, a terminushoz tartozó definíciók fogalmi jegyeinek összehasonlításával. A legalapvetőbb gazdasági terminus az ár, amely a participációs elmélet intézményi felfogásában a gazdasági szignifikáció része, azaz a jószág (mint szignifikáns) és az ár (mint szignifikátum) összekapcsolódása. Rendszerelméleti megközelítésben az ár a piaci szereplők másodlagos megfigyelésének eszköze, amelynek változása a bizalom függvényében inflációt vagy deflációt indukálhat. Az árváltozás méréséhez az árindexet alkalmazzák, terminológiai ekvivalenciaelemzése rámutat a nemzeti szinten alkalmazott típusainak eltéréseire. Az ár terminushoz hasonlóan, az adózási terminusok is tanulmányozhatók, annak érdekében, hogy a nemzetközi értelmezési különbségek explicit megmutatkozzanak (például a környezetvédelmi termékdíj esetében). A gazdasági kommunikáció fogalomalapú elemzése alapján megállapítható, hogy gyűjtőfogalomként értelmezhető, amelyen belül makrószinten a globális, míg mikró szinten a vállalati (ezen belül a pénzügyi) gazdasági kommunikáció és a gazdasági tömegkommunikáció domének határolhatók el. A doménekhez a gazdasági növekedéssel vagy az árral összefüggő, részrendszerenként strukturált témák, és szervezetek rendelhetők. A domének a problémakezelés színtereinek tekinthetők, a globális gazdasági kommunikáció színterén a gazdasági növekedéssel összefüggő ökológiai és társadalmi problémák az indikátorokkal mért adatok tükrében konkretizálódnak. A problémák a problémaidentifikáció és -megoldás fázisaiban, a funkcionális részrendszerek kommunikációs médiumát figyelembe véve definiálhatók. Az ökológiai és a társadalmi problémák gazdasági vonatkozásai rámutatnak arra, hogy mely kompetens tudásközösségek közreműködése elengedhetetlen a problémaeliminálás érdekében. Az elemzés a modern társadalomban fenntartható gazdasági növekedés feltételeinek meghatározásához járul hozzá.
