Három éven át tartó kísérletünkben két olyan fajt (közönséges gyíkfű – Prunella vulgaris L., kerti kakukkfű – Thymus vulgaris L.) vizsgáltunk a Lamiaceae növénycsaládból, melyek potenciális lehetőséget nyújthatnak a jövőben a mesterséges antioxidánsok kiváltására mind humán egészségügyi, mind pedig élelmiszeripari szempontból. A különböző kivonási módok (vizes és alkoholos kivonatok) vizsgálata során megállapítottuk, hogy a közönséges gyíkfű állományok többségében, a kerti kakukkfűhöz hasonlóan (Stefanovits, 2008) a vizes kivonatok jellemezhetők szignifikánsan nagyobb összes fenoltartalommal és összantioxidáns kapacitással. A hazánkban még nem vizsgált közönséges gyíkfű állományok igen változatos képet mutattak mind morfológiai, mind kémiai jellemzőik alapján, mely bizonyítja a faj kiváló alkalmazkodóképességét, s egyben lehetőséget ad a termesztésbevonás kidolgozására is. A fenolos vegyületek felhalmozódására az időjárási körülmények jelentős hatást gyakoroltak, a melegebb, szárazabb, naposabb élőhelyi körülmények miatt megemelkedett a hatóanyagszint mind a termesztés során, mind pedig a hazánkénál melegebb éghajlatról származó növénypopulációkban esetében (Luccai Botanikus Kert, Monte Pisani hegység, Olaszország). A közönséges gyíkfű termesztésére hazánkban is lehetőség van, az állományokat 2 évig érdemes fenntartani, mind morfológiai, mind pedig hatóanyag-tartalom szempontjából. Az életkor és évjárat hatását egyik növényfaj esetében sem lehetett egyértelműen elkülöníteni egymástól. A közönséges gyíkfű esetében az összes fenoltartalom és összantioxidáns kapacitás az idősebb állományban volt magasabb, míg a kerti kakukkfű esetében a melegebb, szárazabb időjárási feltételek között mértünk nagyobb értékeket. A rozmaringsav-tartalom esetében a közönséges gyíkfűnél életkorhoz köthető hatást nem, míg az évjárat hatását sikerült igazolni. A kerti kakukkfűnél mindkét tényező befolyásolta a felhalmozott rozmaringsav mennyiségét, eredményeink alapján azonban úgy tűnik, ennek a fenolos komponensnek a koncentrációja ...
