Nem-szokványos gazdaságpolitikai intézkedések figyelembevétele a nemzetgazdasági modellezésben

Az USA pénzügyi szektorában 2007-ben kipattant, majd Európára és egyes más régiókra is átterjedt gazdasági válság rendkívüli és drasztikus beavatkozásokra késztette a nyugati országok vezetőit. Mivel ezekben az országokban a válság kitörése előtti gazdaságpolitika alapját a vezető egyetemeken a makro- és mikroökonómia keretében oktatott hagyományos (átfogó elméleti rendszert képező neoklasszikus, illetve keynesiánus) gazdaságelméletek képezték, amiből a gazdasági szakemberek is tanultak, a szakmai- és közvélemény jelentős részében az alakult ki, hogy a válságért, legalábbis annak súlyosságáért az ezeket a csődöt mondani látszó elméleteket „vakon” követő gazdaságpolitika a felelős. Az addig bevett elméletek kiváló „bűnbak”-nak is bizonyultak. Ugyanakkor mivel a válság elhúzódott, egyre nagyobb igény jelentkezett az egyes országokban alkalmazott spontán, azonnali válaszreakcióin túllépve egy hosszabb távon is működő, átgondoltabb és egymással valamiféle elméleti koherenciát mutató elemekből álló új gazdaságpolitika kidolgozására. Az ilyen elméleti rendszer (vagy legalábbis annak látszatának) igényével fellépő gazdaságpolitikákat nevezik „heterodox”, nem-szokványos (non-mainstream) vagy a magyar közbeszédben „unortodox” gazdaságpolitikának. Noha jelen cikkben nem kívánom tárgyalni a válság okait és értékelni a kormányok azóta követett gazdaságpolitikáját, elkerülhetetlen, hogy először megpróbáljuk tisztázni, hogy mit értsünk a címben megnevezett „nem-szokványos” gazdaságpolitikán. A második fejezetben az EU- és Magyarország költségvetési adatain (trendjein és egymáshoz való viszonyán) próbáljuk meg kimutatni a gazdaságpolitika nem szokványos jellegét. A harmadik fejezet vállalkozik (jelentős mértékben úttörő jelleggel) a nem-szokványos gazdaságpolitikai intézkedéseknek az érintett fő makroökonómiai (avagy nemzeti számla) kategóriák szerinti rendszerezésére, csoportosítására. Ennek során a hazai gazdaságpolitikai gyakorlatból számos példát is felhozunk. A negyedik fejezet tárgyalja a fenti csoportok szerinti tagolásban a vonatkozó nemszokványos gazdaságpolitikai intézkedéseknek a nemzetgazdasági modellekben való ábrázolásának elvi lehetőségeit. Az ötödik fejezet példákat mutat be az egyes intézkedések modellbeli ábrázolására. Ennek során a néhány ismert (bár korábban más szituációkra alkalmazott) modellezési technika ismertetése mellett számos új technikai megoldási javaslat felvázolására is sor kerül.