Nyugdíjcélú életjáradékok élettartam-kockázata az általánosított korcsoport-időszak-kohorsz modellkeretben

A szerző a halandóság statisztikai előrejelzésére alkalmazható egyre népszerűbb eljárásokat Magyarországon elsőként egységes tárgyalásban, az általánosított korcsoport-időszak-kohorsz modellcsalád, mint új paradigma keretében mutatja be. Empirikus elemzés során öt nevezetes modellt illeszt a hazai 65 éves és idősebb egyének 1975–2014. naptári évekbeli halandósági adataira, és a mintán kívüli előrejelzési pontosság kritériuma alapján az időskori halandóság modellezésére széleskörűen alkalmazott Cairns–Blake–Dowd-modellt választja. Az illesztett modell segítségével, Májer–Kovács [2011] cikke nyomán, a nyugdíjkorhatáron várható hátralevő élettartam és a nyugdíjcélú életjáradékok egyszeri nettó díjának becslését végzi el. A kérdés aktualitását az önkéntes nyugdíjpénztári járadékszolgáltatásra vonatkozó szabályok friss változásai adják, amelyek felértékelik a halandóság-előrejelző módszertan szerepét. A szerző nagy hangsúlyt fektet a paraméter-bizonytalanság megfelelő modellezésére. Az elvégzett számítások alapján megállapítja, hogy a közelmúltban az élettartam-kockázat szerepe jelentősen felértékelődött. Célja, hogy eredményeit a tudományos kutatók, statisztikai és társadalombiztosítási szakemberek és gyakorló aktuáriusok egyaránt eredményesen használhassák fel a jövőben az olyan modellek készítése során, amelyekben lényeges az élettartam-kockázat módszertani szempontból megfelelő figyelembe vétele.