Válaszút a pedagógiában

Antonio Gramsci nem csak az Olasz Kommunista Párt vezetője volt az 1920-1930-as években, hanem a marxista politikai gondolkodás és a kritikai pedagógia egyik kulcsfigurája is. Ahogy a politika és a pedagógia, úgy a gondolkodás és a cselekvés sem vált el Gramscinál, aki nem csak a pártot, hanem börtönévei alatt rabtársával közösen iskolát is szervezett. Az oktatás, a kultúra és az értelmiség kérdései pedig azért voltak olyan központiak Gramsci munkájában, mert saját bőrén tapasztalta, hogy a fennálló rendet nem csak a gazdasági kizsákmányolás, hanem kulturális hitek, képzetek és ideológiák is fenntartják. Ezt a kultúrával megerősített kizsákmányolást nevezi Gramsci hegemóniának, és ezért gondolta azt, hogy igazságtalan társadalomból nem lesz soha automatikusan igazságos társadalom. Egy ilyen változás csak akkor történhet meg, ha az alávetett osztályok felismerik a saját elnyomásukat, ez a felismerés pedig a termelési viszonyok átalakítása mellett egy pedagógiai folyamat is.